Apák szerepe a szülőszobán

Ma már a szülési gyakorlatban szinte természetes az úgynevezett apás szülés vagy együttszülés.

Ez húsz- harminc évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt. Abban az időben az apák a kórházi folyosón róhatták köreiket várva, hogy mikor jön az orvos gratulálva a kis utódhoz. Sőt a babát sem ölelhették magukhoz egy-két napig, mert a babát vagy képernyőn lehetett megnézni, vagy a látogatás alkalmával az anyuka vagy csecsemős nővér megmutatta egy üvegablakon keresztül.

Mára ez is, - mint sok minden - megváltozott. A szülő nő törvény adta joga megválasztani, hogy ki legyen jelen szülésénél - a korházi személyzetet leszámítva. A kórházi gyakorlat általában azt mutatja, hogy egy fő szüléskisérő lehet jelen az anyukával, s ez a szülések nagyobb százalékában az apuka.

Nagyon fontos, hogy már a várandósság utolsó trimeszterében megbeszélje a pár, hogy szeretnének e apás szülést, vagy az apuka inkább a folyosóról drukkol. Lényeg, hogy őszintén vállalják fel ezzel kapcsolatos érzéseiket, félelmeiket, vágyaikat s fontos, hogy ezt egymás előtt tiszteletben tartsák. Egyáltalán nem szerencsés, ha apuka enged a nyomásnak és beleegyezik a szülésen való részvételbe, majd a szülőszoba ajtajában meggondolja magát.

A történelem folyamán a férfiaknak mindig is a védelmező szerepre törekednek, a lovagiasságra, a segítségnyújtásra, ám a szülés kisérésénél egy olyan segítő szerepet kell megélniük, ahol a segítség valójában a háttérben maradás. Mint egy bástya. Erős, rendíthetetlen módon ott van, jelen van, de nem feltétlen tevőlegesen. A legtöbb szülő nőnek erre a biztonságra van szüksége, hogy érezze a párja jelenlétét, esetleg egy- egy simogató mozdulatát, vagy kedves bíztatását.Engedje meg, hogy a szeretett nő magába merüljön, befelé vagy a légzésére figyeljen esetleg meglovagoljon egy-egy fájdalomhullámot.

Az apukának igazából egy passzív, ugyanakkor nagyon is aktív szerepe van ilyenkor. A háttérbe maradva nagyon aktívan figyelni és reagálni kedvese jelzéseire. Mikor esne jól neki egy masszás, egy melegvizes palack a derekára, hogy a fájdalmat csillapítsa, vagy segítsen a vajúdó pozíció változtatásában, esetleg orvosért szaladjon.

Nagy segítséget jelenthet apukának – és anyukának is, ha már a szülés utolsó pár hetében együtt készülnek a nagy napra. Ez jelentheti azt, hogy ezzel kapcsolatos video anyagokat néznek, közösen mennek szülőszoba látogatásra vagy szülésfelkészítő tanfolyamra. Sokat segíthet, ha apuka tud olyan férfitársakkal beszélni, akik szintén jelen voltak a párjuk szülésénél. Fontos, hogy megértse, hogy igenis kompetens személy lesz a gyermeke világra jöttében, még ha a háttérből figyeli is az eseményeket. Természetes szülés esetében általában a vajúdástól egészen a megszületésig jelen lehet az édesapa, sőt sok esetben ő vághatja el a köldökzsinórt, és elképzelhető, hogy a babát is ő kapja meg hosszabb időre, ameddig az édesanyát ellátják.

Amennyiben császármetszés válik szükségessé az édesapa nem mehet be a műtőbe, a fertőzésveszély minimalizálása érdekében, de egy ablakon keresztül végig követheti az eseményeket. Sok esetben ilyenkor egyből az apuka kapja meg a kisbabát, a meztelen mellkasára, hogy a bőr kontaktus meglegyen, kapcsolódjon, megnyugodjon.

Sok kórházban biztosítanak az újdonsült család számára pár óra közösen tölthető időt, amit aranyórának nevezünk, s igen fontos mind a baba mind a szülők elkövetkezendő közös életükben. Segíti a kötődés kialakulását, a mellre helyezés segíti a tejleadó reflex beindulását, az anya-gyerek kapcsolat erősödését, s mindannyian egy picit megpihenhetnek, hiszen innen az anyuka a babájával lekerül az osztályra, s minden bizonnyal ilyen meghitt közös időre, csak a hazamenetelt követően lesz lehetősége a kis családnak.

Ha nem tudtátok eldönteni még, hogy apás szülés legyen-e olvassátok el az Apás szülés Igen vagy Nem? vélemények cikkünket, hátha segít a döntésben.